Történeteim

 Álomtábor 1/3.

...Somogyi Alexandra vagyok,egy átlagos,tizennégy éves lány. A szüleimmel együtt Magyarország egy kisebb városában élünk,úgy,mint a többi hétköznapi ember. Éppen a ballagásomra készülődök,amit holnap tartanak a suliban. Ma este a bankett lesz,amire kötelező elmennem. Felvettem a gyönyörű estélyi ruhámat és anyu levitt engem a kocsival. -                            Jajj,csak hogy végre itt vagy Lexa! Fél órája várok már rád,hogy elmesélhessek egy csodálatos hírt! -                            Na és mi az,Dini? -                            Képzeld,az Balázs szervez nyárra nekünk egy tánctábort! Ugye te is jössz? -                            Egyáltalán hol lesz? -                            Balatonkenesén. Kérlek,gyere el velem! -                            Még nem tudom. Ezt át kell gondolnom. -                            Nincs ezen mit gondolkodni! Hat nap csak vele! Ez volt az álmod. -                            Most az egyszer igazad van. Akár már most elkezdhetsz bepakolni a bőröndödbe,mert megyünk életünk legszebb táborába! -                            Köszönöm! Bementünk a suli tornatermébe,és elkezdődött a buli. Körülbelül este nyolcig maradhattunk ott,aztán lerendeltem értünk anyut. Otthon elújságoltam nekik a nagy hírt,és ők hála istennek beleegyeztek. Másnap reggel korán keltem,hogy még legyen időm elmenni a sminkeshez és a fodrászhoz. Már mindennel kész voltunk,így elindultunk a suliba. Minden családtagom összegyűlt a ballagásomra,és délután egy közös ebédre is összeültünk. Dinivel megbeszéltem telefonon,hogy mehetek a táborba,úgyhogy a pénzt már szombaton bevihetjük az edzőnek. Hamar eljött a szombat,és mint mindig,a megszokott helyen találkoztunk a csajokkal. -    Hello Dini! Szia Emma! -    Szia! -    Na Emma,te is jössz a táborba? -    Bocsi lányok,de én nem tudok. Pont akkor megyünk a szüleimmel nyaralni. Sajnos most nem tudok veletek tartani. -    Semmi baj. Majd jössz jövőre! Bementünk a terembe,és már majdnem mindenki megérkezett a csapatból. Pár perc múlva az edző is megjött és elkezdtük az edzést. -    Nos,így első körben,ki tudja már,hogy jön-e a táborba? -    Dini és én megyünk! -    Remek! Még valaki? Fanni,Ramóna? -    Ránk is számíthatsz! -    Jó! Minél többen jöttök,annál jobb lesz a hangulat! Ahogy a napok,egyre többen jelentkeztek a táborba. Kiderült,hogy a helyszín megváltozott,és Balatonlellén lesz a tábor. Otthon a szekrényem mélyéről már elővettem a bőröndömet és a kedvenc sporttáskámat. Egy naptáron számláltam a napokat,és végre eljött az indulás előtti nap. Pont edzésünk volt,így még gyakorolhattunk. Ugyanis lesznek egyéni és csoportos versenyek is és különféle rendezvények,amire kellenek a koreográfiák. -    Akkor holnap 7:00-kor pontosan itt találkozunk. Senki se késsen! Fanniékkal délután még elugrottunk pár új rucit venni,majd este összepakoltam a bőröndömbe. Mikor kész lettem,eldőltem az ágyamon és csak álmodoztam. Úgy tűnik,teljesen belezúgtam a tánctanáromba. Reggel korán keltem,hogy minél csinosabb lehessek. Kivasaltam a hajam,kisminkeltem magam és fölvettem egy kényelmes sortot és egy pólót. Anyu készített nekem reggelit és az napra rakott oda nekem pár szendvicset meg rágcsálnivalót. Költő pénzt is kaptam,hogyha valami megtetszik,azt megvehessem. Kocsival elmentünk az edzőterem elé és ott vártuk a többiek érkezését. -    Anya,most már elmehettek! Már vannak itt páran,úgyhogy nem vagyok egyedül! -    Jól van,de nagyon vigyázz magadra kislányom! Ugye tudod,hogy ezalatt még mire gondolok? -    Igen,tudom. Mindenre figyelek és vigyázok! Sziasztok! Végre elmentek. Lassan megérkezett mindenki és a busz is megjött. Balázs felolvasta a névsort,majd elindultunk. A buszon bekapcsolta a sofőr a lejátszót,és sokan erre táncoltunk. Mi hátul még énekeltünk is,ami az elől ülőknek eléggé tetszett. Két órás volt az út,de elég jól elmulattuk. 9-kor már a tábor kapujánál voltunk. Mindenki hamar leszállt és egyből a kerítéshez futott. Gyönyörű helyen voltunk,ráadásul rajtunk kívül még rengetegen jöttek a táborba. Bementünk és mindenki kedve szerint választhatott szobát magának. Egy szobában négyen aludtunk,így Fanni,Ramóna,Dini és én egy szobába kerültünk. -    Ha kipakoltatok,mindenki jöjjön ki a partra,mert elkezdjük a megnyitót. Gyorsan leraktuk a bőröndjeinket és kiszaladtunk. Már majdnem mindenki ott ült,és a tanárokat figyelték. Az oktatóknak több,minta felét nem is ismertem,de röviden bemutatkoztak és elég szimpatikusak voltak. Az első napon Balázs fog nekünk táncot tanítani,majd estefelé összegyűlünk a szabadtéri színpadnál egy kisebb táncbemutatóra. A táncóra csodálatos volt,Balázs úgy mozgott,hogy majdnem elájultam. Remekül lefárasztott minket,így estére alig maradt erőnk. Ahogy kérték,kimentünk a nagyszínpadhoz. Először az oktatók táncoltak egy kicsit,majd a bátrabbak is megmutathatták tánctudásukat. -    Nos,nincs is több bátor jelentkező? Hát mi lesz így az elkövetkezendő öt napban? -    Mi megpróbálnánk! -    Lexa,maradj csöndben! Nee! -    Á,újabb hölgyek a Visionból! Úgy látom,ők az elsők Balázs csoportjából! -    Gyertek,jók leszünk! Nagy nehezen kirángattam a színpadra a csajokat,és vártuk a zenét. Láttam az edzőnk tekintetén,hogy kíváncsi ránk,én pedig ettől megijedtem. Egy pillanatra azt sem tudtam,hogy hol vagyok,de hirtelen feleszméltem és belekezdtünk a táncba. Nagyon élveztem és kiválóak voltunk. Mindenki állva tapsolt nekünk és az oktatók is hangosan tapsoltak. A bemutatók után mindenkit elküldtek aludni,de mi nem voltunk fáradtak. Gyors lefürödtünk a lányokkal,én felvettem egy kis sortot és egy sportmelltartót és bementünk a büféhez. Balázs és Andris,az egyik oktató ott ültek az egyik asztalnál. Láttam,hogy elég furcsán néznek,és féltem is egy kicsit. -    Hát ti mit kerestek itt? -    Nem tudunk elaludni és gondoltuk,hogy lejövünk egy kicsit. -    Na jó,de ne maradjatok sokáig! Hát abból a nem sokáigból hajnal két óra lett. Balázs és Andris részegen ott táncoltak,Tomi pedig az egészet felvette videóra. A végén már én is beálltam hozzájuk,a lányok pedig elmentek lefeküdni. Hajnal fél négykor már mi is elkezdtünk a hálószobáink felé botorkálni. A fiúk elkísértek a szobámig,majd mindkettőjüktől kaptam egy jóéjt puszit. Azt hittem,hogy ott helyben meghalok. Andris puszija annyira nem izgatott,de Balázsé annál inkább. Azóta,hogy tavasszal szakított a barátnőjével,sokkal kedvesebb és jobban figyel ránk. Kezdem úgy érezni,hogy talán lehet nála esélyem. Még egy fél órát ezen töprengtem,majd elaludtam. Reggel eléggé nehézkesen keltem ki az ágyból,de muszáj volt,mert már mindenki az ajtóban ácsorgott. Nem tudtam,hogy mit nézhetnek annyira,így hát én is odaálltam közéjük. A fiúk lent az udvaron egy slaggal hatalmas sártengert csináltak és abban hemperegtek. Ahogy néztem,elég mulisnak tűnt,így én is lementem. -    Nézzétek,arra a csajra ráférne egy kis kosz! Amikor ezt meghallottam,elkezdtem sikítozni és futni,de hiába. Vagy hárman felkaptak és beledobtak a sárba. Nem nézhettem tétlenül,hogy Balázs és Tomi még kint ácsorognak és nem sárosak. A többiekkel odaszaladtam és berángattuk őket is a dagonyába. Mindenki hatalmasat nevetett,én pedig egy mozdulattal összemaszatoltam Balázs arcát. Ő megragadta a kezem és magára rántott. Megfordult egyszer,és a hátam most már még jobban koszos volt. Csak egy pillanatra egymás szemébe néztünk,majd tovább folytatódott az áldozatok begyűjtése…